A mi történetünk… hát hogy is mondjam? SZERELEM MÁSODIK LÁTÁSRA…
Bár évfolyamtársak voltunk az egyetemen, mással és másokkal töltöttük azt a három és fél évet, így – mint utólag kiderült, – nem is volt olyan nagy baj ez így.
Kulbival 2013 nyarán, a mágikus és varázslatos Szentiván-éjszakán sodort össze az élet. Sopron Fő terén testvérével és még páran kóstolgattuk a finomabbnál finomabb soproni borokat. Amikor már későre járt, és fogyatkozott a soproni nép, odatévedtünk a Winelife borászathoz is, hiszen őket jól ismertük. Ott állt a Kulbi is, akivel teljesen spontán vidám beszélgetésbe kezdtünk. Addig-addig beszélgettünk, amíg hirtelen azt vettem észre, hogy a társaságom már messze már és ideje lenne nekem is hazaindulnom. Szőke hercegem nem hagyta, hogy egyedül induljak neki a sötét éjszakának, így hazakísért ed-danmark.com.
Az út hosszú volt, hiszen akkor még Lénárd bácsiéknál laktam a Kishordóban, de Kulbi lelkesedése töretlen volt. A Deák téren emlékszem még megálltunk a játszótéren hintázni is. Már nem emlékszem pontosan mit mondott, de egyszerre csattant el az első csók és az első pofon is.
Ezt követően kisebb szünet után jött egy erdélyi út, ami után újra írt, hogy találkozzunk. Nem tudtam már kibúvót találni, így hát igent mondtam.
Pont pályázati leadási határidőm volt, estig dolgoztam, és a családommal is rég beszéltem már, így az egyetemmel szemben lévő Deák étterembe majdnem fél órás késéssel értem oda a randira. Azt hittem, ezzel úgyis elveszem a kedvét, és soha többet nem fog keresni. A telefonszáma sem volt meg biztosra, így szólni sem tudtam neki, hogy késni fogok. Ő szolidan egy pohár borral kitartóan várt, én pedig gyakorlatilag úgy estem be…
Féltem eleinte, miről is fogunk beszélgetni, de az este nem várt módon nagyon nagyon jól sikerült. Végig sztorizgattunk, egymás szavába vágva, és nevettünk. Rég éreztem akkor magam ennyire jól. Aznap este is hazakísért, de a kapuban már pofon nélkül csattant el az első igazi csók.
Végül randizgatni kezdtünk és minden hóbortja ellenére azt vettem észre, hogy beleszerettem.
Szeretem, hogy minden megjátszás, taktika és ügyeskedés nélkül itt van velem az, akinek nem kell kitalálnom a gondolatát. Egyszerűen csak jól érzem magam vele.
Alig pár hónap után elmentünk Mariborba szilveszterezni, ahol jobban megismerkedtem a baráti társaságával is és mindenkiben kellemesen csalódtam J és ők is elfogadtak engem.
Ezután nehéz hónapok következtek, mert zsinórban három különböző külföldi ösztöndíjam volt három különböző országba. Kulbi a spanyol út kivételével jött utánam mindenhova: Berlinbe és Csehországba is, én pedig a hétvégéket megkurtítva igyekeztem hozzá minél gyakrabban hazautazni.
Több, mint egy év után, 2015 januárjában költöztünk végre össze. Most már több, mint két éve lakunk együtt, boldogan.
Lett két nyuszink, bár havonta más-más állatka után áhítozik, de a wombatot és a pandamacit nem engedtem.
Az eltelt idő alatt megtanultam motorozni, és bővült a ruhatáram 😀 számtalan helyre elutaztunk, ami azóta is hobbink.
Szeretünk együtt főzni, bár elmondása szerint mióta együtt élünk, nem fér oda annyit a tűzhelyhez, mint szeretné.
A cipőinek száma nem csökkent, bár ő el akarja velem hitetni, hogy igen. 🙂
Mióta együtt vagyunk, nőtt a borfogyasztásom, bár még mindig sörös vagyok 😉